Sokan azt hiszik, ha kiválasztanak egy kutyafajtát, azzal együtt a jellemét is megveszik. Kinéznek egy típust, és elvárják, hogy hozzon egy szintet: legyen kedves, bátor, vagy éppen halálosan nyugodt. Azt gondolják, a származása pontosan megmondja, mi lakik benne. Aztán hazaviszik, a kutya pedig mindenre rácáfol
Gyakran esünk abba a hibába, hogy a kutyák külseje vagy fajtája alapján előre megítéljük a személyiségüket. De vajon mi történik akkor, ha a valóság szembejön az elvárásokkal? Ha a bátornak és magabiztosnak vélt kutya fél a saját árnyékától is, felmerül a kérdés: a mi kutyánk az egyetlen kivétel, vagy a kutya személyisége sokkal összetettebb annál, mint amit a génjei sugallnak?
A genetika és a viselkedés valódi aránya
Bár a fajta kétségtelenül befolyásolja a kutya bizonyos képességeit – hiszen nem véletlenül használunk terelésre border collie-kat és nem dalmatákat –, a legújabb kutatások szerint a genetika közel sem játszik akkora szerepet a személyiségben, mint hittük. Egy átfogó, több mint 18 000 kutyát vizsgáló tanulmány rámutatott, hogy a fajta mindössze a viselkedésbeli különbségek körülbelül 9%-áért felelős. Ez azt jelenti, hogy a maradék 91%-ot az egyéni tulajdonságok és a környezeti hatások teszik ki. A kennel klubok leírásai tehát nem ígéretek, hanem csupán egy idealizált képet festenek az adott fajtáról.
Fajta vs. egyéniség
A gazdik elvárásai sokszor akaratlanul is befolyásolják a kutya fejlődését. Ha például egy fajtát, mondjuk a csivavát, eleve harapósnak bélyegeznek, a gazda hajlamos lehet legyinteni a kölyökkori odakapásokra, ahelyett, hogy megértené a viselkedés mögött húzódó stresszt vagy félelmet. Hasonlóképpen, ha egy labradortól automatikusan elvárjuk, hogy barátságos legyen a gyerekekkel, könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk az egyéni szocializáció hiányából fakadó feszültség jeleit. Ez a szemléletmód elnyomhatja a kutya egyéni szükségleteit, és megakadályozhatja a valódi problémák kezelését.
A személyiséget formáló tényezők
A kutya természete nemcsak a génjein múlik, sőt. Rengeteg minden alakítja fejlődés közben: az, hogy milyen állapotban volt az anyja, vagy hogy kölyökként mennyi inger érte. Aki kiskorában sok mindent lát, az felnőttként sem fog minden bokortól megijedni. De a hétköznapok is rengeteget számítanak. Sokszor nem „rossz” a kutya, csak egyszerűen unatkozik, nincs lefárasztva, vagy éppen az adott eledel nem jó neki. Ha feszült vagy kezelhetetlen, az gyakran nem a fajtája miatt van, hanem mert valami nem stimmel a környezetében. Nem egy kész gépet kapunk tehát, hanem egy élő társat, akit a közös életünk formál olyanná, amilyen.
A gazda szerepe
Végül, de nem utolsósorban, a kutyák gyakran a gazdájuk érzelmi állapotát tükrözik vissza. Egy feszült, ideges környezetben a kutya is hajlamosabb lesz a szorongásra, függetlenül attól, hogy mi áll a törzskönyvében. A kutyák egyéniségek, sajátos furcsaságokkal és preferenciákkal. Ha felismerjük, hogy a viselkedést nem a fajta garantálja, hanem az élettapasztalatok sorozata formálja, akkor válhatunk igazán jó gazdikká. Ahelyett, hogy egy ideális mintát kényszerítenénk rájuk, tisztelnünk kell azt az egyedi lényt, aki mellettünk él, és támogatnunk kell őt a saját fejlődési útján.
Az étrend és a belső egyensúly összefüggése
Kevesen gondolnak bele, de a táplálkozás közvetlen hatással van a kutya mentális állapotára is. A viselkedés és az anyagcsere szoros összefüggésben áll: a túl sok töltőanyagot, gabonát és mesterséges összetevőt tartalmazó, alacsonyabb minőségű eledelek hirtelen vércukorszint-ingadozást okozhatnak. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a kutya az étkezés utáni energiacsúcsnál túlzottan ingerlékennyé vagy hiperaktívvá válik, majd az energiavesztés szakaszában letargikussá válik. Az egészséges, kiegyensúlyozott étrend stabilizálja az energiaszintet, így a kutya nyugodtabb és jobban tanítható lesz, míg a hiányos táplálkozás belső stresszt és kiszámíthatatlan reakciókat szülhet.
A fizikai jólét, mint a nyugalom alapja
Az étrend mellett a fizikai állapot is alapjaiban írja felül a papírforma szerinti jellemet. Egy rejtett ízületi fájdalom, egy kezeletlen gyulladás vagy akár egy rosszul megválasztott hám is okozhat folyamatos ingerültséget. Ilyenkor a kutya nem azért agresszív vagy makacs, mert a fajtája ilyen, hanem mert egyszerűen nem érzi jól magát a bőrében. A fájdalom szorongást szül, a szorongás pedig kiszámíthatatlan reakciókat. Ha a kutya teste nincs egyensúlyban, hiába várunk tőle stabil idegrendszert.
Amikor tehát legközelebb értetlenül állunk kedvencünk egy-egy furcsa húzása előtt, ne a fajtaleírást böngésszük válaszokért. Inkább nézzünk rá úgy, mint egy egyéniségre: Figyeljük meg, eleget mozog-e, megfelelő-e a vacsorája, és ami a legfontosabb: mi magunk mit közvetítünk felé a póráz túlsó végén. Mert végül nem a törzskönyv teszi a kutyát, hanem az a türelem és figyelem, amivel nap mint nap felé fordulunk.
Forrás:
https://www.petmd.com/dog/behavior/does-breed-affect-behavior